Hirdetés

"Veszprém a világ közepe" - A helytörténeti kutató szerint zenére mindenkinek szüksége van

2015. június 30., kedd 00:01 Írta:  Hatos Szabolcs Kategória: Portré
"Veszprém a világ közepe" - A helytörténeti kutató szerint zenére mindenkinek szüksége van Fotó: Hatos Szabolcs

Fáradhatatlanul kutatja szülővárosának múltját, értéket őriz, tudását adja tovább. Misszióként tekint a sérült emberek támogatására és hiszi: ha hangszeren játszik, csak több lesz az ember. Zenél, ír, kutat - a hét embere ezúttal Jákói Bernadett óvodapedagógus, helytörténeti kutató, aki az Omega Híreknek adott interjúban beszél Veszprémről, speciális igényekről és a Szűz Mária-szobor hazatéréséről is.

Helyben vagyunk

Omega Hírek - Helytörténeti kutatóként hogyan tekintesz a város állandó megújulására?

Jákói Bernadett - Mint a legtöbben, örömmel látom én is a város megújulását, fejlődését. Ismerni kell a munkálatok területeinek előéletét. Attól hogy valami eltűnt vagy eltűnik, még fontos tisztában lenni a miértekkel, az átalakulás okaival. A helytörténeti esték alkalmával van és volt lehetőség beszélgetni egyes városrészek lakóival múltról, jelenről, jövőről.

O. H. - Vevők a városlakók az ilyen alkalmakra?

J. B. - A helyi idősek imádnak nosztalgiázni. Ők átéltek rombolást, építést, a Cserhát lakótelepen például 15 évig túrtak-fúrtak a 80-as éveket megelőzően. Több múltidéző beszélgetésre invitáltuk már az egyes területek lakóit, örömmel tapasztaltuk, hogy kifejezetten igénylik is azt, hogy lehetőségük legyen beszélni az élményeikről. Nosztalgiázni jó, mert a múlt tapasztalataiból kiindulva ötletet adhatunk a jövő generációjának az építkezésre.

O. H. - Zene és helytörténet jól megférnek egymás mellett?

J. B. - A zene és a helytörténet tulajdonképpen testvérek. A különböző tájegységi népdalok részben a magyarságot őrzik, a mai ember célja pedig nem lehet más, mint az értékőrzés. A népzenei értékek minden közösség helyi értékei, helytörténeti kutatásaim során is több ízben kerül a felszínre forrásként népdal.

Jákói Bernadett Veszprém szülötte, 1969-ben látta meg a napvilágot. Elemi tanulmányait a II. számú Általános Iskolában végezte 1976 és 1984 között, érettségi vizsgát a Kállai Éváról elnevezett gimnáziumban tett 1988-ban. Maturálását követően rövid időre elhagyta szülővárosát, a soproni Benedek Elek Tanítóképző Főiskolán szerzett diplomát óvodapedagógus szakon. Tanult szakmájában az ezredfordulóig dolgozott, később a gyógypedagógia területén, idegenvezetőként, majd esélyegyenlőségi menedzserként szerzett képesítéseket. Elbeszélése szerint a helytörténet végigkíséri életét, szinte gyermekkorától kezdve érdeklődik iránta.

 

Csoda dolgok

O. H. - Milyen speciális gondoskodást igényelnek a sérült fiatalok, akikkel zenekarod, a Betty és barátai együttműködtök?

J. B. - A sérült embereknek is szüksége van a zenére. Őket még gyógypedagógusként ismertem meg és hamar tapasztaltam: nekik nem elméleti oktatásra van szükségük, hanem sikerélményekre. A ritmust kísérve rengeteget javul a koncentrációjuk és egyéni készségeik. Egyfajta misszióként tekintek arra, hogy a szárnyaink alatt fejlődhetnek.

O. H. - Mit kapnak ők azzal, hogy évek óta együtt dolgoztok?

J. B. - Az ő esetükben egyfajta terápiás módszer a zene. A sérült fiatalok számára – mint egészséges társaik esetében is – a közösségi élmény rengeteg pluszt ad, hát még az olyan apró sikerek, minthogy a rájuk bízott feladatot elvégezve kivívják az emberek elismerését. Csak egy példa: tavaly az adventi időszakban a zsúfolásig megtelt székesegyházban vendégszerepelhettünk, ahol a mise előtt fellépve rengeteg elismerő tapsot és szeretetet kaptak a fiatalok. Akkor és ott is kiderült: az ilyen élményekért is megérte felkarolni őket.

O. H. - Az utóbbi időszak szenzációja volt helyben a Szűz Mária-szobor „hazatérésének” története.

J. B. - A hely múltjából adódóan azért számítani lehetett rá, hogy előbb-utóbb előkerül valami hasonló a vár alatt elterülő részen. Különleges helytörténeti leletként tekintek a Szűz Mária-szoborra és ama tényre is, hogy a Veszprémvölgyben láthatják újra az emberek, éppen annak fejlesztése idején. A volt apácakolostorok tere szerintem a helyi kultúra bölcsője.

Bernadett és a Szűz Mária-szobor (Jákói Bernadett fotóalbumából)

O. H. - Segítő fülekre találtak kéréseid a szobor elhelyezése kapcsán?

J. B. - Minden segítséget megkaptam, s annál többet is. Nem gondoltam volna, hogy lesz olyan ember, aki akár saját tőkét is áldoz a szobor restaurálására – Szabó Péter (a Kolostorok és kertek Kft vezetője – H. Sz.) ilyen volt, ő támogatta meg Fekete Attila restaurátor munkáját. Nem mindennapos, hogy egy ilyen kegytárgyat kerül a felszínre, ennek súlyát pedig szerencsére a történet minden szereplője átérezte. Külön köszönet illeti a városvezetés nevében rengeteget segítő Némedi Lajost és Márfi Gyula érsekatyát, aki végül felszentelte a szobrot.

O. H. - Mi jut eszedbe akkor, ha Szent Bernadett legendájáról hallasz?

J. B. - Akik ismerik a biblikus történetet mondják, talán nem véletlen, hogy éppen Bernadett találta meg Szűz Mária méltatlan állapotban lévő szobrát. Kedves tőlük, hogy párhuzamot vonnak. Magam úgy gondolom, hogy biztosan van magyarázat arra, hogy én leltem rá a szinte segítségért kiáltó szoborra, de a választ majd csak később kapom meg a miértjére.

 

Én vagyok

O. H. - Hogyan alakult ki az érdeklődésed a helytörténet iránt?

J. B. - Saját emlékeim szerint a családi séták alkalmával is érdeklődő voltam. Érdekesnek találtam a régi házakat és szép kapukat, érdekelt, hogy a Marika néni mióta lakik a Jókai utca végén és ha már nem élt ott az is, hogy miért nem. Iskolásként már magam kerestem a választ a kérdéseimre, az általános iskola végén pedig azt a feladatot kaptuk földrajzból, hogy képzeljük magunkat egy idegenvezető szerepébe és mit mutassuk be a várost az azt nem ismerőknek. Saját kezűleg írt, lapokból, magazinokból kivágott fotókkal illusztrált füzetke lett a beadványom, amire az első komoly helytörténeti munkámként tekintek. Talán ott kezdődött.

O. H. - A kutatás és a zenélés mellett írsz is. Ez mikor kezdődött?

J. B. - Az önkifejezésre vonatkozó igény ilyen formája nálam később alakult ki, az írás ideje csak jóval a zene után köszöntött be az életemben. Helytörténeti kutatásaim során is ösztönzött a régi, évtizedes lapok fellapozása – vajon mit akartak átadni az utókornak az akkori tudósítók? Mai nyelven ez hogyan hangozna? Óriási élmény számomra, hogy a jövő kutatói egyszer majd az én munkáim alapján élhetik át ugyanezt.

O. H - Hol tartasz most ezen a területen?

J. B. - Kezdetben túraélményeinket írtam meg, akkor kerültem kapcsolatba a megyei napilappal. Civil tudósítójuk majd külső munkatársuk lettem, örömmel dokumentálok mindent, ami a munkáimmal kapcsolatos. Inspirál, hogy valaki(k) számára üzenhetek a múltból a jelenbe; korrajzot adhatok a ma történéseiről, a ma nyelvezetével.

Három a szenvedély, a helytörténet azonban mindegyiknél korábban jött - így Jákói Bernadett (Fotó: Hatos Szabolcs)

O. H. - Mi volt az első zenei élményed?

J. B. - Óvónőként népzenei hangszereken játszottam a kis növendékeknek, például furulyán. A főiskola után, már gyakorló óvodapedagógusként tanultam meg citerázni, mondjuk úgy, öncélból. Azt gondolom, a zene pluszt ad az életben; ha valaki hangszeren játszik az érték, így szerettem volna megtanulni egy különleges népi hangszeren, amit a nagyközönség nem ismer és amely mellett együtt énekelhettem a gyermekekkel. Ez lett a citera az életemben.

O. H. - Mire tekintesz vissza legszívesebben az eddigi munkásságod alapján?

J. B. - Talán a Sétál a család elnevezésű interaktív helytörténeti sétákra, ami helyi projektből mára egész mozgalommá lett – ötletünket átvette Gyulafirátót, sőt, Eger is. Jó érzéssel tölt el, hogy azok a tanítványok, akikkel a Betty és barátai zenekar évekkel ezelőtt elkezdte a közös munkát még ma is sokan eljárnak közénk és rengeteget fejlődtek – önállóan felismernek népdaltípusokat, ez nagy szó náluk.

Friss! Jákói Bernadett eddigi munkáját nem kisebb elismerés érte, minthogy az alig néhány napja megjelent megyei helytörténeti lexikonban is több oldalon keresztül tesznek említést róla.

 

Veszprém a legszebb

O. H. - Ha egyetlen helyszínt ajánlhatnál egy idegenből jött turistának szülővárosodból ahova mindenképpen el kell sétálnia, melyik lenne az?

J. B. - Korábbi nevén a Temetőhegyet, mai nevén a Dózsavárost. A sokáig elkülönült, falusi jellegű városrészben sétálva mindent láthatunk, ami Veszprém múltja és jelene – nem mellesleg csodálatos rálátás nyílik a városra.

O. H. - Veszprém kifogyhatatlan az értékekből?

J. B. - Rengeteg fel nem fedezett kincs található még az egyébként is különleges történetekben gazdag térségben, így a megyeszékhelyen is. Említhetném például a Séd-patak medrének feltáratlan világát, az utóbbi időkben nagyon érdekesnek találnám azt vizsgálni, hogy vajon mi maradt a vészterhes időkben menekülő emberek után. Veszprém nem csak a várból és állatkertből áll, igazán szerencsésnek vallhatjuk magunkat mi, akik a térségben élünk.

Ráadás - Három kérdés, három válasz

Milyen zenét hallgatsz szívesen, amikor magad vagy?

Magyar hangszeres népzenét és relaxációs zenéket szoktam.

Mi Jákói Bernadett kedvenc olvasmánya?

Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig. Örökérvényű alkotás, bármilyen formában befogadom.

Hol élnél szívesen, ha nem Veszprémben?

Veszprém számomra a világ közepe, sehol máshol nem tudom elképzelni az életemet.