Hirdetés

"Az alapítvány az életünk" - Fáradhatatlanul az eltűnt gyermekek nyomában Sinka Vivien

2015. július 07., kedd 17:55 Írta:  Hatos Szabolcs Kategória: Portré
"Az alapítvány az életünk" - Fáradhatatlanul az eltűnt gyermekek nyomában Sinka Vivien Fotó: Hatos Szabolcs

Folyamatosan munkában van, életkorát meghazudtoló komolysággal áll igazán komoly ügyek oldalára. Szívügye az eltűnt gyermekek keresése és megóvása, hiszi, hogy a családban minden megbeszélhető és megoldható. A legújabb kampányt záró videoklip bemutatója után portálunknál ezúttal Sinka Vivien, az Együtt az Eltűnt Gyermekekért Alapítvány elnöke a hét embere.

Kezdetek

Omega HírekSzemélyes élményből is táplálkozott az ötlet, hogy eltűnt gyermekek után kutass?

Sinka Vivien - Szeretek segíteni másoknak. Tiniként egy eléggé lázadó fiatal voltam és később, idősebb fejjel tudtam csak megérteni, édesanyám min ment keresztül azokban az években. Csak néhány példa: volt, hogy elköszönés nélkül kimásztam a kerítésen és elmentem otthonról, de megesett az is, hogy egészen Budapestig szöktem a szerelmemhez. Egyszerűen csak szeretnék segíteni másoknak, másokon, ez motivált a kezdetektől fogva.

O. H.Mikor gondoltátok úgy először, hogy magasabb szintre emeljétek az alapítványozást?

S. V. - 2012 végén már nagyon erősen gondolkoztunk édesanyámmal azon, hogy érdemes volna alapítványi keretek között működni. Az elhatározást tettek követték, 2013 nyarán már hivatalosan is bejegyezték az Együtt az Eltűnt Gyermekekért Alapítványt. Előtte évekig "mozgalomként", Kampány az Eltűnt Gyermekekért néven tevékenykedtünk.

O. H.  – A környezeted hogyan reagált arra, amivel foglalkozol? Nem minden fiatal tűz zászlajára ilyen  szintű ügyet.

S. V. - A legközelebbi barátok, az ismerőseink és a rokonok megértenek és tisztelik azt, amit csinálok. Édesanyám nagyon sokat segít, gyakorlatilag közös munka, amit véghez viszünk. A korombeliek nem igazán értik mi ez a lelkesedés vagy miért csinálom; hozzá kell tennem azt is hogy nem is nagyon vagyok egy hullámhosszon velük. Talán túl sok mindent láttam vagy éltem át. Ami nekik vicces vagy fontos az engem abszolút nem tud megnevettetni vagy foglalkoztatni.

Anya csak egy van

"Édesanyámmal nagyon jó kapcsolatban vagyunk, viszonyunk már-már különleges. Mindenben támogat, akár az időnként kevésbé átgondolt ötleteimet is pártolja, meghallgatja. Habár viták köztünk is előfordulnak, hiszem: az ő segítsége és támogatása nélkül nem biztos, hogy most beszélgetnénk. Ő a tökéletes hátország számomra, hálás lehetek neki azért, hogy ilyen jó édesanya"

 

Munkában

O. H.  – Könnyen a jó ügy mellé álltak és állnak az emberek?

S. V. - Változó. Sajnos nagyon sokan előítélettel tekintenek bizonyos eltűnésekre és inkább keresik a bűnbakot, minthogy akár egyetlen megosztással is segítsenek. A terepen való keresés megint csak más. Örömmel mondhatom, hogy nagyon sok önkéntes, civil szervezet szokott csatlakozni a kereséseinkhez. KI miben tud segít, de természetesen mindenkinek más a szívügye... Van, akit a kutyák, macskák, állatok keresésére tudnánk könnyű szerrel hívni mások az eltűnt személyek, gyerekek kutatásába kapcsolódnak be szó nélkül.

"Tiniként egy eléggé lázadó fiatal voltam és később, idősebb fejjel tudtam csak megérteni, édesanyám min ment keresztül azokban az években." Fotó: Hatos Szabolcs

 

O. H.Kiemelhető az eddig volt legnegatívabb és legszebb élményed a munkád kapcsán?

S. V. - Nem szeretnék kiemelni eseteket, hiszen mindegyik a maga nemében szép és negatív is. A legszebb pillanat természetesen az, amikor egy fiatal épségben előkerül és segíteni tudtunk.

O. H.Sinka Vivient személyesen mennyire viseli meg egy-egy eltűnés története?

S. V. - Minden eltűnés más és más miatt nehéz. Az évek során megpróbálunk pártatlanul tekinteni az eltűnésekre, hogy hatékonyan tudjunk dolgozni; nos, ez természetesen nem mindig sikerül. Folyamatos kapcsolatban állunk a családokkal, rokonokkal, akik sok esetben összeroppanva, sírva beszélnek velünk. Érthető. Nehéz és néha felfoghatatlan dolgokat tapasztalunk magunk is a munkánk során. Amit mindig hangsúlyozok mindenkinek, ha olyan események történnek velünk, amiket egyedül nem tudunk feldolgozni beszéljük meg valakivel, akár a családdal, adott esetben szakemberrel. Mi édesanyámmal folyton ezt csináljuk, meg- és átbeszéljük a dolgokat. Bizonyos eseteket így sem egyszerűbb feldolgozni, de valamivel könnyebb.

O. H.  Az alapítvánnyal kapcsolatos munkák mellett mennyi időd jut  pihenésre?

S. V. - Őszintén? Nem sok. Sajnos már én is észrevettem magamon, hogy még akkor is dolgozok, amikor pihenhetnék. Sok esetben, amikor a barátokkal elmegyünk kikapcsolni is szóba kerül az alapítvány, az eltűntek, vagy az, hogy mit tevékenykedünk éppen. Alig van olyan pillanat, amikor abszolút egy másodpercig sem gondolok az alapítvány tevékenységeire.

 

Kisfilm, nagy siker

O. H.  – A napokban az interneten debütált az alapítvány által készített kampányfilm.

S. V. - Péntek óta már a világhálón is elérhető a lelkes csapatunk által kiötlött és leforgatott kisfilm. Úgy gondoljuk, hogy a zenével és képi világgal könnyebb megfogni az embereket, pláne a közösségi média világában.

"Ha csak egyetlen családban is rendeződik a videoklip hatására a szűlő-gyermek viszony, máris megtérült a befektetett munka" Fotó: Hatos Szabolcs

O. H.Milyen visszajelzéseket kaptatok a bemutató után?

S. V. - A visszajelzések eddig zömében pozitívak, de megfelelni mindenki ízlésének nem lehet és nem is szabad. Úgy gondolom, ha hosszú távon eredményekben köszön vissza a kampányfilm üzenete, elmondhatjuk: megérte belevágni.

 

Magánügy

O. H.  – Lehet azt mondani, hogy véget ér a „munkaidőd”? Félre tudod tenni az alapítvány ügyeit például esténként?

S. V. - Nálunk nincs munkaidő! A telefonunk éjjel-nappal be van kapcsolva, ha hajnali 2-kor hívnak minket, akkor is felvesszük. Nem panasz, de nagyon régóta nincsenek ünnepeink, hétvégéink. Tény, hogy vannak olyan időszakok, amikor azt érezzük, hogy az erőnk a végére jár, de mi akkor is csináljuk az adott feladatokat. Nem az életünk része az alapítvány, hanem az évek alatt az életünkké vált.

Mindig a jó ügy szolgálatában. Fotó: Hatos Szabolcs

O. H.  – Előbb-utóbb szerepel a terveid között a gyermekvállalás?

S. V. - Természetesen szeretnék gyereket. A család és gyermekvállalás témája mindig egy extrém kérdésnek számít nálam, hiszen egy újságcikkben megjelent színvallásom után szerintem a legtöbben tudják, hányadán állok a kérdéssel. Ettől függetlenül nyilván én is szeretnék gyereket és szerető párt magam mellé, plusz még amit el lehet képzelni... Idővel saját lakást vagy házat, kutyát, cicát… Boldog életet.

O. H. A mostani munkád alapján mit hasznosítanál a saját gyermekeid nevelésében, milyen tapasztalatokkal gazdagodtál?

S. V. - Ezt a választ nehéz úgy megfogalmazni, hogy még nem vagyok szülő.  Egyet biztosan vallok:  ha gyerekem lesz abszolút semmi olyat nem fogok rákényszeríteni, amit ő nem akar. Egy gyereknek, fiatalnak nagyon fontos, hogy a szülők bízzanak benne és elfogadják, támogassák. Lehet, nem azok a gyermek fő erősségei, amit a szülő gondol vagy erőltetni szeretne. Szükség van a szülő-gyerek közötti folyamatos kommunikációra, megértésre és kompromisszumokra. Figyeljünk oda a fiatalokra,  mert ők sokszor még szavak nélkül is jeleket, üzeneteket küldenek nekünk amit észre kell venni.

 

Álmaimban Amerika - Villámválaszok Sinka Vivientől

Milyen zenét hallgatsz szívesen, ami kikapcsol?

- Ez mindig a hangulatomtól függ. Igazából egyetlen kivételtől eltekintve mindenevő vagyok, egyedül a keményvonalas metálzenét nem szeretem.

Mit olvastál legutóbb, ami megfogott?

- Híreket vagy érdekes, furcsa történeteket olvasok, számomra igazán azonban az ismeretterjesztő csatornák jelentik a kikapcsolódást.

Van olyan hely itthon vagy idegenben, ahol szívesen élnél hosszabb-rövidebb ideig?

- Imádom Horvátországot azon belül is Vodicét! Egyszer szeretnék ellátogatni az Egyesült Államokba is.