Hirdetés

Utca, zene – a sikeres kultúraszervező szerint ebben áll a fesztivál titka

2015. július 30., csütörtök 16:31 Írta:  Hatos Szabolcs Kategória: Portré
Utca, zene – a sikeres kultúraszervező szerint ebben áll a fesztivál titka Fotó: Hatos Szabolcs

Enyhe Fintor, Veszprémi Utcazene Fesztivál, Expresszó Klubmozi és Kávézó, Patrióta Lokál, DC, Incognito kávézó, Tűztorony vendéglő, Sziget Fesztivál, VOLT Fesztivál, Balaton Sound - a felsoroltak (nem csak) fiatalok, hanem generációk kedvencei. A történet házibulinak indult, zajos siker lett - az újabb sikeres Utcazene Fesztivál után annak megálmodójával, Muraközy Péterrel beszélgettünk.

Prológ

Omega HírekMikorra tehető az első meghatározó zenei élményed?

Muraközy Péter - Határozottan emlékszem rá, hogy 8 éves koromra tehető az első komolyabb találkozásom a zenével. Mint abban a korban sokan másoknak, az én „karrierem” is egy általános iskolai előválogató után a zeneiskolában kezdődött – doboltam. Olyannyira kitartottam az irány mellett, hogy egészen érettségi utánig zenésznek is készültem. Aztán másképpen alakultak a dolgok.

O. H.13 és 25 éves korod között doboltál. Miért értek véget az aktív évek?

M. P. - Ha pontosak szeretnénk lenni, 13 éves koromtól foglalkozom könnyűzenével, előtte a zeneiskolának köszönhetően a városi fúvósokkal és hasonló területeken muzsikáltunk. Máig emlékszem, amikor Ókovács Szilveszterrel elindult az első zenekarunk: „híresebbek leszünk, mint a Beatles!” – mondta. Később a fővárosban már megéltem részben a zenélésből is, onnan azonban hazajöttem – megszületett az első gyermekem.

O. H.A régi banda még összeáll néha?

M. P. - A Kampec Dolores egy jelenleg is létező formáció, a Tabuval (Szilveszterrel közösen alapították 1992-ben – H. Sz.) pedig éppen a Lovassy Gimnázium jubileumi ünnepségét megelőzően jöttünk össze egy próba erejéig. Utóbbi vállalkozásban ennyi van, nem több – színpadon már aligha fognak látni és hallani minket. Szép volt, elmúlt.

Névjegy

Muraközy Péter 1970-ben született Veszprémben. A helyi Hriszto Botev Általános Iskolába járt, a Kállai Éva Gimnáziumban érettségizett, utána Városi Művelődési Központban (Dimitrov) volt filmtáros. Tanulmányait a szombathelyi tanárképző főiskola népművelő szakán folytatta, diplomát azonban nem szerzett.

Dobolt a Karantén és Tabu (1983–1992), valamint a Kampec Dolores (1992–1995) zenekarokban. Részt vett az Enyhe Fintor klub megalakításában és működtetésében (1992–2000). Az Veszprémi Utcazene Fesztivál főszervezője 1999-től, de az ő nevéhez fűződik többek között a veszprémi Expresszó Klubmozi és Kávézó, a Patrióta Lokál és az Egyetemi Diákcentrum létrehozása. A Sziget Fesztiváliroda munkatársa, a Volt és a Balaton Sound fesztivál programigazgatójaként tevékenykedett. Veszprém Város Önkormányzata kultúraszervezői tevékenységének elismeréseképpen 2009-ben Gizella-díjjal tüntette ki.

 

Zene és klubok bűvöletében

O. H. Egyszerre voltál zenész és hoztál létre egy újszerű, népszerű klubot, a Fintort. Vagány lehetett.

M. P. - A Kampeccel volt szerencsénk több helyszínen megmutatni magunkat a kontinensen, ifjoncként az a felhőtlenség időszaka volt. Az 1992-ben életre hívott Fintor volt talán a második olyan klub hazánkban, amely az alternatív zenei irányvonalat képviselte, így újszerű – és talán mondhatom, hogy népszerű – is volt. Budapesten a zenélés mellett dolgoztam bárokban, voltam plakátragasztó, szóval azok az évek tényleg a pörgésről, a vagányságról tanúskodnak az életemben.

O. H.Milyen volt a megyeszékhely élete a legendás 90-es években, hogyan éltétek meg Ti, fiatalok?

M. P. - Egyetlen diszkó volt a Vár áruház alatti területen, azon túlmenően Veszprém nem volt az a hangos bulihely – a mi baráti társaságunk éppen ez ellen szeretett volna tenni. Mi bár szétszóródtunk, mindannyian szerettük szülővárosunkat – klubélet ugyan nem volt, mégis minden hétvégén helyben verődtünk össze. A billiárd korszaka volt az, legalábbis számunkra.

O. H.Veszprém fiatalságától gyakran hallani, hogy nincsen egy igazán jó hely ma a városban. Mit gondolsz erről?

M. P. - Azt, hogy ez egyszerűen nem igaz. Látni kell, hogy egy másik megyei jogú városban sincsen nagyobb élet – sőt. Azt gondolom, hogy programkínálat tekintetében a Hangvillának is viszonylag széles körű a szórása, az ahhoz közel található presszó pedig kifejezetten széles spektrumú kínálatot vonultat fel, nem beszélve a színházakról és az egyéb kulturális intézmények programjairól. Ezen helyek közönsége jellemzően nem helyi, márpedig ha egy fiatal adott esetben Zalaegerszegről vagy Székesfehérvárról Veszprémbe jön szórakozni, annyira nem lehet rossz a helyzet a városban. A fanyalgók nagyja talán a diszkókat hiányolják a városból.

Veszprém nem kínálna programlehetőségeket? Muraközy Péter hitetlenkedve fogadta a kérdést (Fotó: Hatos Szabolcs)

Az Utcazene büszkeség, egyben felelősség is

O. H.Azóta sikersztori, de honnan az UZ és sok más kultikus klub ötlete?

M. P. - Mi, akik a Fintort is elkezdtük egy baráti társaság voltunk, vagyunk. Buzogtunk a tettvágytól – csináljunk valamit! Ha őszinte szeretnék lenni, állandó helyen szerettünk volna egy kisebb házibulit, ahol mások – de főleg mi magunk – jól érezhetjük magunkat. Kevés tudatosság volt az építkezéseinkben eleinte, egyszerűen szerettük volna jól érezni magunkat, ennyi.

O. H. Hogyan emlékszel vissza az első Utcazenére?

M. P. - Az egyik internetes portál fórumán volt egy „halott városokkal” foglalkozó topik, ott pedig pro-kontra vita alakult ki a veszprémiek között annak kapcsán, hogy most akkor van-e helyben szórakozási lehetőség vagy nincs. Az internetes „harcok” után – egyébként a Fintorban – kerekasztal beszélgetésre került sor, ahol társaságommal vállaltuk, hogy ha a város megvendégeli a fesztiválra érkező zenészeket, tető alá hozzuk a fesztivált. Szerencsére partnerre leltünk az akkori városvezetésben, így belevágtunk a nagy kalandba.

O. H. Akkor gondoltátok volna, hogy felnő egy generáció és még mindig tart az Utcazene-láz?

M. P. - Akkor nem terveztünk, de az évek során örömmel tapasztaltuk, hogy szinte elvárás lett az Utcazene – nem csak a helyiek körében. Ma már egyfajta felelősség is a program megszervezése – nincsen és nem is lehet nyár UZ nélkül.

O. H.Nagy nevekből nem volt hiány a fesztivál másfél évtizedes története alatt, az utóbbi években azonban elmaradoztak a híresebb fellépők. Mi ennek az oka?

M. P. - Ez pusztán pénzkérdés volt mindig és az is marad. Eleinte be kellett járatni a fesztivált, így más választásunk nem lévén a városba hívtuk – első alkalommal például a Kispált – a jegyzett magyar és nemzetközi előadókat is. Ma már egyáltalán nem célunk, hogy húzónevekkel csalogassuk ki az embereket. Jönnek ők maguktól is.

O. H.Egészen fiataloktól az idősebb korosztályig mindenkinek szól az UZ. Tulajdonképpen miben áll a fesztivál varázsa?

M. P. - Amikor első alkalommal megrendeztük a veszprémi Utcazene Fesztivált, az én generációm 30-as évei elején járt. Az akkor született gyermekeknek, az azóta felnőtt családoknak, vagy a kezdetekkor középkorúaknak a nyarához hozzátartozik az Utcazene, ahol az ismeretlenebb, de jó zenekarok ellenére is nemcsak kellemes kikapcsolódást, de rengeteg baráti találkozást is átélhetnek. Talán ebben a baráti, mosolygós hangulatban állhat az Utcazene titka, ha van ilyen.

 

Zárszó

O. H.Érezted már úgy, hogy falakba ütközöl, nem csinálod tovább?

M. P. - Nincsen fesztivál negatívumok nélkül, úgy is mondhatnám, hogy mint az élet, ez a munka is állandó harcokkal jár. Ha azt hitted, tökéleteset alkottál – ilyet soha nem hiszek - mindig lesz, aki tesz róla, hogy ne gondold így. Ha adsz, kapsz is – ez nincsen így mindig. Kevesebb csörtére számítottam a pályám során, mint amennyi az eddigiekben jutott, de persze panaszra semmi okom.

Muraközy Péter szerint nincsen fesztivál negatív visszajelzés nélkül (Fotó: Hatos Szabolcs)

O. H.Tapasztaltad valaha hátrányát annak, hogy nem fejezted be a főiskolát?

M. P. - Nem készültem művelődési ház-igazgatónak, így tekintve, hogy hogyan alakult az életem nem érzem úgy, hogy szükségem volna arra a papírra. Amikor a főiskolára jártam, tulajdonképpen már szervezőként tevékenykedtem, szerencsére megvetettem a lábamat ebben a közegben.

O. H. - Klubok, fesztiválok megálmodója és szervezője vagy. Ott tartasz, ahova vártad magad?

M. P. - Összességében elmondhatom, hogy nem volt elképzelésem korábban arról, hogy mikor és hol szeretnék tartani, de természetesen elégedett vagyok azzal, ahogyan alakult az életem. Végeredményben azzal foglalkozhatok, amit mindennél jobban szeretek csinálni, ráadásul a családom is elviseli – ez a legfontosabb.

Ráadás

Melyik zenekar kazettáját hallgatta rongyosra a lázadó Muraközy Péter?

Nemzetközi vonatkozásban a Police és a Supertemp, magyarok közül a Kontrol Csoport felvételeit hallgattam a leggyakrabban.

Szabadidődben sportolsz?

Még a dobolás előtt megismerkedtem a vívással, de nem vetettem meg a lábamat a páston.

Mivel töltöd így a szabadidődet?

Imádom a családomat, így velük vagyok, illetve ha tehetem, a moziban nézek meg egy-egy filmet. Bármennyire is snassz ez így, a mozizás élménye magával ragad.