Hirdetés

A tó örök szerelmese

2015. szeptember 20., vasárnap 15:01 Írta:  Hatos Szabolcs Kategória: Portré
A tó örök szerelmese Fotó: Hatos Szabolcs

Veszeli Lajos festőművész 36 éve él a Balaton partján, azonban ennyi idő elteltével is még mindig lenyűgözi minden, ami a tó körüli életet jelenti. A küzdelmes, olykor nehéz életút során megedződő művész munkáját augusztusban magas rangú állami kitüntetéssel ismerték el, ennek apropóján is beszélgettünk vele.

Csendesebb időszak következik

Hatos SzabolcsAz alkotó hogyan éli meg az ősz beköszöntét, a balatoni szezon végét?

Veszeli Lajos – Az évnek ebben a szakaszában mindig vegyesek az érzéseim. Közel 4 évtizede élek Balatonalmádiban, de talán mondhatom, hogy kicsit rosszul érzem magam ilyenkor, a nyugalom kellemes, de a nyüzsgést jobban szeretem. Jó, hogy a térségbe érkező vendégek ugyanazt a pompázatos világot értékelik, mint ami számomra – és sok más ember számára is – oly sokat jelent.

H. Sz.Ilyenkor a művészember életében is egy csendesebb időszak következik?

V. L. – Igen. A főszezonban nyüzsgő balatoni élet ilyenkor visszavált a megszokott, csendes és nyugodt kerékvágásába. Elkezdődik egyfajta előkészület a következő szezonra: érkeznek a meghívások a következő évi kiállításokra, megkezdődnek a téli kollektív tárlatok szervezési munkálatai. De például ilyenkor jut idő a kertben tevékenykedni – az is alkotás a javából, a fizikai természetű munka megnyugtat. Nem utolsósorban több idő jut az egyik legfontosabbra – a barátságok ápolására.

H. Sz.Hogy vagy, milyen volt idáig az éved?

V. L. – Szép időszak zárult le a nyárral. Érdekes, kihívásokkal teli hónapokat tudhatok magam mögött, jó érzéssel töltött el a sok meghívás, melynek eleget tehettem és az is, hogy több időt tölthettem együtt a szeretteimmel. Két önálló kiállításom volt külföldön, Finnországban és Észtországban. Ott rengeteg meghatározó élménnyel gazdagodtam, a „Balaton misztériuma” című tárlattal elvontabb formában, műveimen keresztül idegenben is megismerhették a csodálatos vidék rejtélyeit.

Lételeme a szervezés

H. Sz.Az ifjú Veszeli Lajosra is jellemző volt az a jó értelemben vett „őrültség”, amivel gyakran jellemzik ma egy-egy ötlet kapcsán?

V. L. – Az „izgés-mozgás” mindig a lételemem volt, bár kisdiákként ennek nagyját a sportpályákon kiéltem. Állandóan volt körülöttem egy csapat. Jellemzőek voltak rám a diákcsínyek is, kevés olyan iskolás volt a környezetemben, aki megközelítette az én beírásaimnak a számát. Fiatalságom nagyja keserű elutasításban, útkereséssel telt, így talán most már mondhatom, hogy remek kiképzés volt az a jó néhány év, ami megkeményített.

H. Sz.Pályád kezdetén vissza tudsz emlékezni olyan élményre, ami meghatározó emlék maradt?

V. L. – Már az általános iskola alsó tagozatában is szinte minden akkori rajzom, festményem helyet kapott az iskola folyosógalériájában. Amire máig emlékszem: 14 évesen – szombathelyi gyerekként – a megyei napilap szerkesztőségébe is eljutott több munkám. Az akkori főszerkesztő magából kikelve dobálta az egyik rajzomat, melynek magam voltam a főszereplője. A „Késői hazatérés” címet viselő mű cselekménye szerint egy szombathelyi sikátorban lehajtott fejjel és zsebre dugott kézzel ballagtam, kóboroltam. Az akkori lapszerkesztő szerint ilyen céltalanul nem ábrázolható egy szocialista fiatal, így azt mondta, hozzájuk semmi szín alatt nem kerülhet be rajzom. Történt mindez a ’60-as évek elején. Később egy alkotásomat mégis leközölték, talán ott dőlt el az, hogy művészi pályát választok.

"Fiatalságom nagyja keserű elutasításban, útkereséssel telt, így talán most már mondhatom, hogy remek kiképzés volt az a jó néhány év, ami megkeményített." - Fotó: Hatos Szabolcs

H. Sz.Mikor érezted először azt, hogy megszólított, alkotásra ösztönzött a Balaton?

V. L. – Amikor állást kaptam Veszprémben, a kezdeti időkben túlságosan lefoglalt az otthonteremtés és az új közegben való bizonyítás vágya, illetve az a sok újdonság, amivel egy idegen közegbe kerülő fiatalember találkozhat. Első meghatározó balatoni élményem egy téli látkép volt – azóta is csodálom, amikor a hideg évszakban jégpáncél borítja a tó vizét. Azt hiszem akkor éreztem először igazán a Balaton közelségét.

Haza, büszkeség

H. Sz.Milyen érzés egy nehezebb gyermekkor után nemzetközi tárlatokon Magyarországot képviselni?

V. L. – Ez mindig különleges érzés, egyúttal a művészek, közéleti szereplők felelősségére is int. Amikor valahol a határon túl van lehetőségem megjelenni, mindig megtapasztalom, hogy mi magyarok mennyire mások vagyunk, tehetségünk, tudásunk, leleményességünk révén mennyi dicsőséget szerzünk, szerezhetünk hazánknak. Sokszor még ma sem hiszem el, hogy én, az egyszerű szombathelyi fiú vagyok az, akinek a művei tömegeket vonzzanak egy-egy kiállításra.

H. Sz.A ma felnövő generációban ott van még az egészséges „hazaszeretet”, amely téged jellemez?

V. L. – Azt gondolom, hogy igen, csak talán máshogyan, mint évtizedekkel korábban felnövekvő emberekben. A mai, felgyorsult világban talán nem tűnődnek annyit a fiatalok ennek a kérdésnek a jelentőségén – ők már sokkal inkább gondolkodnak távlatokban, akár országhatárokon túl is.

H. Sz.Hogyan élted meg azt, hogy augusztusban átvehetted a Magyar Érdemrend tisztikeresztjét?

V. L. – Hihetetlen élmény volt ott állni sokadmagammal a Pesti Vigadóban. Már a jelölést sem értettem. Én, itt? – gondoltam magamban Előttem híres tudósok, többszörös olimpiai bajnokok, nyelvészek, zeneszerzők és táncművészek vették át kitüntetést. Én pedig csak álltam megilletődötten és azt kérdeztem magamtól: hogyan kerültem ide? Megható pillanatok voltak. Számomra ez a díj azt üzente, hogy elismerik az eddigi munkámat, egy vidéki ember erőfeszítéseit, és azt, hogy van még feladatom.

"Számomra ez a díj azt üzente, hogy elismerik az eddigi munkámat, egy vidéki ember erőfeszítéseit, és azt, hogy van még feladatom." - Fotó: Hatos Szabolcs

A tó örök misztériuma

H. Sz.Sokadik éve már a magad építette „tündérországban” várod az új kihívásokat. Otthonra leltél Balatonalmádiban?

V. L. – Mondhatom, hogy igen. Máshol nem is tudnám elképzelni az életemet, mint a tó ölelésében. Ez a közeg inspirál, újra és újra alkotásra ösztönöz.

H. Sz.  – Veszeli Lajos számára tulajdonképpen mi a Balaton? Olyan, mint költőnek a múzsa?

V. L. – A Balaton számomra egy örökkön izgalmas, szeszélyes élmény. Csodálatos irodalmi és művészeti hagyaték összpontosul a térségben. Az idegenforgalmi szezon végeztével érdemes egy sétát tenni a parton. Látni, ahogyan vihar előtt csapnak a hullámok, az borzongató; aztán oly megnyugtató, amikor lenyugszik a víz. Ezek az élmények, a színvilág, ami nap, mint nap lenyűgözi, hatalmába keríti az embert, a művészt. Ezek mind-mind a Balaton misztériumát adják.

Magyar Érdemrend Tisztikereszt polgári tagozat kitüntetésben részesült Veszeli Lajos festőművész a nemzetközi és hazai szinten egyaránt megbecsült, egyedi és termékeny alkotóművészi munkája, valamint kultúraszervezés és tehetséggondozás terén is aktív szerepvállalása elismeréseként 2015. augusztus 19-én. A szombathelyi születésű festő hosszabb-rövidebb ideig dolgozott segédmunkásként, tanárként és lapszerkesztőként is, életét azonban alapvetően az alkotás és a művészet határozza meg. Évtizedek óta él Balatonalmádiban, tevékenykedik a térség kulturális életéért.