Hirdetés

Joby Warrick: A sikamlós témák Pulitzer-díjas mestere

2016. máj. 31., kedd 18:00 Írta:  Varga-Czakó Adrienn/Kildara Kategória: Portré
Joby Warrick: A sikamlós témák Pulitzer-díjas mestere http://www.name-list.net/

Nemrégiben Magyarországra látogatott Joby Warrick, a kétszeres Pulitzer-díjas újságíró, író. Második díját a hamarosan magyarul is megjelenő Fekete Lobogók – Az Iszlám Állam felemelkedése című könyvéért kapta. Az interjúban a kötet kulisszatitkain túl saját magáról és itt tartózkodásáról is beszélt az Omega Híreknek. 

Hogy érzed magad Budapesten?

- Fantasztikusan! Képzeljék el én másodjára járok Budapesten. Először körülbelül 22 évvel ezelőtt láttam a várost, ennek köszönhetően, amikor kiléptem a repülőtérről és bejutottam a hotelig úgy éreztem magam, mint valamilyen amerikai filmben, ahol a főszereplő rengeteg idő után felébred a kómából. Elképesztően nagyot fordult itt a világ 22 év alatt. A város sokat fejlődött, a kiszolgálás nagyon kedves, na és a magyar emberek… Szeretem őket. Önfeledten tudnak szórakozni – én egyébként félig olasz, félig ír származású vagyok így őszintén vallhatom be, hogy a beszélt nyelven kívül nincs túl sok különbség a magyar és az ír populáció mentalitása között.

- Tudtad, hogy Joseph Pulitzer magyar származású volt?

- Ez nagyon vicces, mert nekem sokáig fogalmam sem volt erről, és kínosnak is éreztem, hogy nem tudok a díj névadójáról semmit. Aztán valaki feltette nekem egyszer ugyanezt a kérdést és felvilágosított erről. Egyébként meg kell jegyeznem, hogy ezek után én is utánajártam a magyaroknak és nagyon sok híres nevet ismerhetünk közületek külföldön is.

- Ha már itt tartunk, Te inkább írónak tartod magad, vagy újságírónak-oknyomozónak?

Érdekes, és nagyon jó kérdés. Én azt gondolom, hogy az újságírás egy kötöttebb műfaj, az ember egy idő után szívesen áttér a könyvírásra, hiszen az egy szabadabb tevékenység. Egy cikket megírni nem akkor feladat, míg egy könyvnél üres oldalakat kell feltöltened komoly, minőségi tartalommal.

- Nálunk a könyvkiadás úgy működik, hogy az író leadja a kéziratot egy kiadónak, aki elolvassa és eldönti, hogy vállalja-e a kiadást. Nálatok is ez a menetrend?

- Vannak úgynevezett book agent-ek. Nem lehet író valaki book agent nélkül, akik elolvassák az ember cikkeit, esetleg postjait és felkeresik a tehetségesnek ígérkező jelölteket. Majd elindul egy párbeszéd a könyv témájával kapcsolatban, a book agent az az ember, aki megmondja, mi az unalmas és mi nem az, és amit nem ítél szokványosnak azt az ötletet pillanatok alatt szerződéssé tudja forgatni egy kiadónál. Majd ezt egy meghallgatás követi, ahol a kiadó pénzt fektet a könyv publikálásába.

- Milyen érzés, hogy ilyen fiatalon már kétszer is megkaptad a Pulitzer-díjat?

 

- Egyszerűen hihetetlen! Megmondom őszintén, hogy a mai napig várom a telefonhívást, hogy egyszer valaki beleszól és azt mondja: „Bocsi, igazából ez csak egy tévedés volt, nem is neked akartuk adni a díjakat.”. Hatalmas megtiszteltetésnek érzem.

- Honnan jött az ötlet, hogy az Iszlám Államról írj könyvet?

- Mert ez hasonlóan vidám és izgalmas téma, mint a kisállatok nem? Nem, az igazság az, hogy megírtam 2011-ben az első könyvemet, nem is rosszul, mire a kiadóm megkérdezte, hogy rendben, mit tudsz még? Elkezdtem gondolkodni és abban az időben főként Szíriáról, Líbiáról készítettem riportokat. Főként Szíriáról, hiszen valódi tragédia, ahogyan összeomlott ott minden és kíváncsi voltam, hogy hogyan kerültek a színre egyik pillanatról a másikra ilyen „rossz” emberek. Senki nem tudott semmit az ISIS-ről, ugyanúgy, ahogy én sem – mindössze annyit, hogy létezik, nem jó, hogy létrejött. Az, hogy odamentem és megláttam miként működik ez a szervezet borzalmas látvány volt. Beszélgettem ott emberekkel, akik behatóan ismerték és követték a témát szomszédos országokból, és azt gondolták, hogy mindenki óriási hibát követett el, ugyanis megengedték, hogy ez az egész megtörténjen. Nem gondoltam, hogy ez nemzetközi probléma lesz, de azt tudtam, hogy regionálisan régóta harcolnak ezzel, én csak le akartam írni, hogy mi történhetett, ami miatt ezek az emberek új erőre kaptak. Arról pedig álmodni sem mertem volna, hogy ekkora siker lesz a Fekete Lobogók – ennek okaként pedig azt mondhatom, hogy az én időzítésem nagyon jó volt, de a téma valóban kihívást jelentett.

- Mennyi időt töltöttél kutatással?

Nem nagyon vesztegettem az időmet, ha össze kellene adnom nagyjából 2 év és 2 hónap, amiből 7 hónap csak az írással telt. Kellett egy kis időt hagynom magamnak, hogy leüljek és csak az írásra koncentráljak. Ez tulajdonképpen két munka volt egyben, hiszen írtam a könyvet minden hétvégén, minden reggelen, amikor tudtam elutaztam. Tehát nagyon kemény hónapok voltak, amíg befejeztem.

- Mennyi idő alatt készült el a kézirat?

Ezt elég nehéz lenne meghatározni, mert próbáltam minden nap írni valamit, tehát az írás periódusa tulajdonképpen végig futott. Ugyanis tudni kell rólam, hogy borzalmas ember vagyok, ha határidőkről van szó, itt pedig konkrét időpontokat szabtak meg, amíg be kellett fejeznem a könyvet. A befejezés így mindössze pár hónap volt, de maga az írás folyamatos.

- Mivel dolgoztál – diktafonnal, jegyzeteltél…?

- Általában nálam volt a diktafon, de természetesen voltak olyan helyzetek, amikor nem lehetett használni. Olyan belső emberekkel, kormány tagokkal beszéltem, akiknél ez nem volt megengedett. Gyakran volt mellettem egy tolmács, aki amellett, hogy fordított nekem angolra, néha kihúzott a pácból is – nagyon hasznos, hogy ott volt. Ez egy borzalmasan érzékeny terület, néha a források is azok voltak, így olyan szituációkba is kerültem, ahol jegyzeteket sem készíthettem, mindössze figyelnem kellett arra, amit mondanak, az agyamat szivacsként kellett használnom. Többször beszéltem olyan emberekkel, akik megbíztak bennem, nem szerették volna a nevüket adni a történethez, ellenben szerettek volna információval szolgálni. Mindent összevetve rengeteg nehéz interjún vagyok túl.

Riporterünk, Varga-Czakó Adrienn, az író mellett balról, jobbról segítője, Illés Nikolett

- Elképesztően nehéz lehetett ilyen körülmények között dolgozni, le a kalappal…

- Főként, mert maga a téma is sikamlós. Megnézni az ISIS videóit a kutatás során borzalmas volt. A feleségem segített a kutatásban – hiszen ő másoknak is végez kutatásokat: ő két hétig volt képes ebben a témában dolgozni, majd azt mondta, hogy nem bírja tovább.

- Hogy érintett ez az egész lelkileg? Gondolom megviselt…

- Igazából felidegesített. Szerintem fontos, hogy tartson az ember egy bizonyos érzelmi távolságot a témától. Hallgatni az üzeneteiket és végignézni amit művelnek, az ember azt kívánja tőle bárcsak tudna tenni valamit, ez volt a legundorítóbb része talán.

- Tudjuk, hogy borzalmas lehetett ez a két év a terepen, de külső szemmel ez izgalmas is hangzik, a CIA-val és a Hírszerzéssel való közös munka. Mit gondolsz erről?

Azt kell mondanom, hogy én egy kis városból jöttem és minden alkalommal kicsit jól esett, amikor elmehettem a Fehér Házba, vagy a CIA-hez, hihetetlen volt számomra, nem tudtam elhinni, hogy ezek velem történnek meg. Mindig próbáltam ezeket a dolgokat nem hétköznapinak felfogni, hiszen mégsem szokványos, hogy az ember ilyen helyekre engedéllyel teheti be a lábát, nem mindenkinek adatik meg, hogy ezt csinálja. Csak megőriztem magamnak bizonyos momentumokat, mint mikor az elnökkel egy gépen ülhettem – mint egy kis falatot a tányérról, úgy mentettem meg ezeket az emlékeket, hiszen ezek a történeteim részei maradnak.

- Mindazok után, amit láttál, valósnak gondolod az állítást, hogy az ISIS félelemben tudja tartani a világot?

Nagyon jó kérdés, mert ismerem a magyarországi helyzetet, tudom, hogy félnek az emberek és ugyanez a helyzet az Egyesült Államokban is. Egy kisvárosban, tulajdonképpen a semmi közepén, az emberek félnek kimenni az utcára, mert tartanak az ISIS-tól. Meg kell jegyezni, hogy hatásos az ISIS, azonban a média és a politika erősen képes felfújni az ezzel kapcsolatos ügyeket és ezzel növelni az emberekben félelmüket, ezzel megerősítve a saját hatalmukat. Mi fenyegetőbbnek tartjuk az ISIS-t, mint amennyire valójában azok. Veszélyesnek gondoljuk őket, mert tudjuk, hogy komoly fegyvereik, felszerelésük van, de nem hagyhatjuk, hogy ennyivel lerombolják a mindennapi életünket.

- Mind azt gondoltuk, hogy Európa biztonságban van, minket nem fenyeget az ISIS, azonban egyre több tragédiáról hallunk, egyszerűen nem tudjuk mit kellene tennünk…

Igen, egy dolgot fontos elmondani: akik elolvassák a könyvet másképp vélekednek – úgy ahogyan én – és azt fogják mondani, hogy nem is olyan veszélyes, mint amilyennek tűnik. Mert egy olyan valós képet festek az ISIS-ról, ami valamilyen szempontból pozitív. A megoldás benne rejlik a végén, valóban egyfajta pozitív meglátásból szemléli az egészet. Azt gondolom, hogy ebből a tapasztalatból akár még valami jó is kisülhet, hiszen arra buzdítja az embereket, hogy hagyjanak fel ezzel az évtizedes forradalommal és vegyék vissza a vallást ezektől az emberektől.

Meg kell mondjam, hogy az én országomban majdnem mindenki retteg az ISIS-tól, de a statisztikák azt mutatják, hogy több ember hal meg lövöldözésekben – ami az ISIS-tól független. Ezért gondolom, hogy egyszerűen a „közéletet”, a „normális életet” kellene biztonságosabbá tenni.

- Van tudomásod arról, hogy az Iszlám Államokban olvasta-e valaki a könyvet?

- Fogalmam sincs, nem hallottam vissza semmit, ugyanis nem használom a közösségi médiát sem. Szerencsére rengeteg könyv íródott már az ISIS-ról. Tényleg, nem tudom, de kíváncsi lennék, hogyan vélekednek róla, hiszem minden amit leírtam igaz történet és nagyon remélem, hogy a közönség is érzi, hogy mindez nem csak szórakoztatást szolgál. Szerintem fontos, hogy a közösség beszéljen és gondolkodjon róla – hogyan történhetett meg, hogy erőre kaptak ezek az emberek, mit rontottak el a kormányok és mit a közember. Én csak remélni tudom, hogy ezeket a tapasztalatokat egyre kevesebb ember éli át.

- Még egy kérdés: Mit üzennél a jövő író generációjának?

- Azt gondolom nagyon fontos, hogy mindig menjenek az információk után, ássanak mélyre, majd a legtisztább módon magyarázzák el ezt az olvasóknak. Ez egy nagyon fontos képesség, hiszen az internet világában ma már rengeteg információt kapunk: aki ebből képes leszűrni a lényeget, hogy mi belőle az igazság és a bonyolultabb problémákat is átlátja, annak mindig lesz helye a szakmában. Ez egy fantasztikus ajándék egy író számára, amikor le tud írni egy problémát úgy, hogy az érdekelje az embereket. Ez valahol egy elhivatottság is, amennyiben megvan hozzá a kellő szenvedély, akkor megtalálják azt az utat, ami a sajátjuk ebben a műfajban, amivel sok pénzt is kereshetnek, de meg kell maradnia a pénz mellett az értéknek is.