Hirdetés

Minden ötödik nőt rendszeresen bántalmaz a partnere Magyarországon. Még megdöbbentőbb statisztikai adat, hogy a családon belüli erőszakot elszenvedő nők 98 százaléka nem tud, vagy nem akar kiszakadni a bántalmazó kapcsolatból, és ha el is hagyja, visszatér párjához. Vajon miért? A szakértők szerint a félelem a legfőbb összetartó béklyó. Az elhagyott erőszakos férfiak tovább zaklatják, rettegésben tartják szerelmüket, vagy inkább birtokukat. Évente több párkapcsolati dráma ér tragikus véget. Kitől kaphatnak segítséget az erőszakot elszenvedő nők? Mely hatóságnak, hivatalnak, szervezetnek milyen jogkörei vannak, és miként tarthatja távol bántalmazóját az erőszakot elszenvedő nő a törvény eszközeivel? Mindezekről elsőként Péter Katalin alezredessel, a Veszprém Megyei Rendőr-főkapitányság családon belüli erőszakra specializálódott bűnmegelőzési főelőadójával beszélgettünk.

Ha nem látom a saját szememmel és nem hallom a két fülemmel, talán el sem hinném, hogy megtörténhet mindaz, amit egy gyermekét egyedül nevelő veszprémi anyuka átél. Eszter születésétől fogva Jázmin egyedüli gyámja, három és fél év után most mégis elvehetik édesanyjától a kislányt. A gyámhatóság az után indított eljárást kiskorú veszélyeztetése ügyében, hogy az apa egy veszekedést követően feljelentette Esztert a  gyámhivatalnál. A vádakhoz felsorakozott Jázmin bölcsődei gondozónője is. Ő egészen elképesztő észrevételeket tett a családsegítő megkeresésére, az édesanyának viszont állítólag egyszer sem jelezte a bölcsőde, hogy bármilyen gond lenne a gyermekkel.

Előre leszögezem, rám férfi még soha nem emelt kezet. Merte volna bárki megpróbálni…  – folytatnám rögtön, de igazából nem tudhatom. Nem tudhatjuk, és nem érezhetjük át pontosan, mi is köt valakit egy olyan társhoz, aki őt testi-, lelki terrorban tartja. Mi táplálja azt a megadást, kiszolgáltatott ragaszkodást, amiért valaki eltűri a rendszeres bántalmazást, a folyamatos megaláztatást, s ha egyszer mégis sikerül kikerülni e pusztító kapcsolatból, miért bocsátanak meg és térnek vissza az önként választott kínzókamrába újra és újra? De legalább ilyen fogós kérdés az is, hogy ki védi meg azt, aki menekülne, aki védelemért, törvényért kiált akkor, amikor jogszabályok betűinek betartatása előbbre való az emberi sorsoknál.