Hirdetés

Valótlan vádak? – Védelembe vehetik a 3 éves Jázmint, anyja a végsőkig harcol gyermekéért

2015. március 17., kedd 17:12 Írta:  Kategória: Fájdalmas kapcsolatok

Ha nem látom a saját szememmel és nem hallom a két fülemmel, talán el sem hinném, hogy megtörténhet mindaz, amit egy gyermekét egyedül nevelő veszprémi anyuka átél. Eszter születésétől fogva Jázmin egyedüli gyámja, három és fél év után most mégis elvehetik édesanyjától a kislányt. A gyámhatóság az után indított eljárást kiskorú veszélyeztetése ügyében, hogy az apa egy veszekedést követően feljelentette Esztert a  gyámhivatalnál. A vádakhoz felsorakozott Jázmin bölcsődei gondozónője is. Ő egészen elképesztő észrevételeket tett a családsegítő megkeresésére, az édesanyának viszont állítólag egyszer sem jelezte a bölcsőde, hogy bármilyen gond lenne a gyermekkel.

Eszter hetek óta alig alszik, egymás után törnek rá a sírógörcsök, ha arra gondol, hogy elveszítheti élete értelmét, Jázmint. A fiatal veszprémi édesanya azóta hivataltól hivatalig rohangál, és sorra szerzi be az őt igazoló orvosi, védőnői és egyéb nyilatkozatokat, miszerint igen is jó anya és soha nem bántotta imádott gyermekét. Az ügyintézés miatti kimaradásokat munkahelyén már nem tudták tovább tolerálni, így Eszter az állását is elveszítette.

No de kezdjük az elején és ugorjunk vissza 3 és fél évet az időben.  Eszter ekkor ismerkedett meg gyermeke apjával. Két hónapig tartott a nagy szerelem. Amikor Eszter teherbe esett, a szeretett férfi elfordult tőle. Hallani nem akart gyermekről, mindenáron abortuszra akarta rávenni a nőt. Eszter e-mailek, viber és facebbok üzenetek sorát mutatja, melyek igazolják történetét: párja miután az abortuszról szó sem lehetett, a vetélését kívánta, majd elhagyta őt.

- Jázmint csak én akartam, én viszont mindennél jobban. Az orvosok korábban azt mondták, meddő vagyok, kezeltek a Káli Intézetben, próbálkoztam mindenféle hókusz-pókusszal, hiába. Az, hogy mégis megfogantam, maga a csoda. Jázminnal ma is csak mi ketten vagyunk egymásnak – igaz az apuka időközben meggondolta magát, ha épp itthon van, alkalomszerűen él a láthatási jogával, de a kislányomat én nevelem, egyedül, gond és probléma nélkül – meséli a nő.

Kettejük kis élete nyugodtan zajlott ez év februárjáig. Aztán az apuka egyszer csak közölte Eszterrel, hogy majd a bíróságon találkoznak.

- Akkor nem is értettem, hogy mit akar ezzel. Aztán megtudtam, hogy valaki feljelentett, miszerint bántalmazom a kislányomat, akit súlyos trauma érhetett és talán mindezek miatt a fejlődésben is visszamaradt. Néhány napja kerestek fel a családsegítőtől. Elém tettek egy úgynevezett környezeti tanulmányt, miután végigolvastam a több oldalas dokumentumot, alá is kellett írnom azt, hiába állítom, bizonyítani tudom, hogy abból egyetlen szó sem igaz. Eszter leszignózta a papírokat, de abból másolatot nem kapott.

Első körben a Veszprémi Családsegítő Szolgálatot kerestük meg, hogy tájékozódjunk, pontosan milyen tartalmú bejelentés is érkezett hozzájuk Eszterről és gyermekéről, de azt mondták, a szigetszentmiklósi ügy óta szigorodtak a szabályok és semmilyen tájékoztatást nem adhatnak, nem csak sajtónak, de még az eljárás elszenvedőjének sem. Állítólag a bejelentő anonimitásának biztosítása érdekben is zártak az ilyen ügyek, sokan ugyanis csak azért mernek bejelentést tenni, mert kilétük rejtve marad.

– És ha a bejelentés valótlan? Hogyan védekezzen egy édesanya, ha pontosan azt sem tudhatja, mivel gyanúsítják, nem ismerheti meg az iratanyagot? A családsegítő szakmai vezetője igyekezett megnyugtatni, nincs miért aggódnia az édesanyának, mert majd a gyámhivatal kivizsgálja az esetet, és ha valóban valótlan tartalmú a bejelentés, megszüntetik az eljárást és nem lesz semmilyen következmény. Azt is mondta, hogy semmilyen bizonyításra, bizonyító dokumentumok beszerzésére nincs szüksége a „feljelentetett” szülőnek, hisz majd gyámhivatal beszerzi ezeket. Ez a dolga.

Eszter végül a gyámhivatalnál belenézhetett ügye irataiba. Mivel az ott olvasottak nem teljesen feletek meg a vele aláíratott tanulmányban szereplő állításoknak, újra a családsegítő szolgálathoz fordult – akik végül kiadták a papírokat.

Az akta alapján egy dolog bizonyos. Esztert valóban bántalmazással és súlyos mulasztásokkal „gyanúsítják” – hogy ki, az azonban nem világos. A tanulmányban az szerepel, hogy a gyerek késsel sebezte meg magát, amit az anya adott a kezébe, továbbá az, hogy feltehetően bántalmazták és trauma érhette. Az állítások pusztán lógnak a levegőben, minden alátámasztás, magyarázat nélkül. További érdekességek is szerepelnek a papírokban, melyeket azonban már egyértelműen a bölcsődei gondozónőkhöz köt a családsegítő. E szerint a mindössze három éves kislány rendszeresen onanizál a bölcsődében alvásidőben, kiéhezve érkezik reggelente, ruhái kicsik, azonkívül túlontúl zárkózott, koncentrációs zavart tapasztaltak nála és a fejlődésében is visszamaradt. A bölcsőde pecsétjével ellátott, gondozónő által aláírt jellemzésben ennek már a harmada sem szerepel.

Kerestük az egyesített bölcsődék vezetőjét is az ügyben, aki azt írta, a veszélyeztetést a gyámhivatal kompetenciája kivizsgálni, így nyilatkozni is csak ők jogosultak. Hozzátette, a bölcsőde nem adott ki bántalmazásra, veszélyeztetésre vonatkozó jelzést. Egy ilyen jelzés kiadása előtt egyébként is többkörös - bölcsődei egységvezető, szülő, kisgyermeknevelő konzultáció szükséges, ledokumentálva. Szerettük volna megtudni, hogy ha a dokumentumokban egyértelműen a bölcsődei gondozónőnek tulajdonított észrevételeket valóban tapasztalták, arról eddig miért nem tettek jelzést sem a szülő felé, sem a gyermekvédelmi szerveknek – erre azonban nem kaptunk választ.

Tény, a történteket követően Jázmin másik bölcsődei csoportba került, a korábbi gondozónővel a gyermek és az anyuka találkozási lehetőségeit is minimalizálták.

- Csak arra kaptam jelzést a bölcsődétől, hogy Jázmin fejlődése valóban mintha lassabb volna. Ennek a kivizsgálása jelenleg is folyamatban van, az egyik szakember szerint egy évvel le van maradva, a másik szerint ennek semmi jele. Én diszlexiára gyanakodtam, amit az apjától örökölhetett – de erre sem kaptam még megerősítést. Azt, hogy a kis nemi szervén hintázik én otthon egy vagy két alkalommal tapasztaltam, de nálam ilyet sosem láthatott. Azok a vádat, melyekkel illetnek teljesen alaptalanok. Egyedülálló anyaként a legmesszemenőbbig mindent megteszek a gyermekemért. Igen valóban nem etettem meg reggel 6-kor, amikor a munkám miatt már korán a bölcsibe vittem, de miért tettem volna, amikor ott 8-kor kapják a reggelit. Jázmin amúgy is túlsúlyos, nem kell, hogy kétszer reggelizzen. Ruhácskái és a játékai is újak és teljesen megfelelőek, ezt a családsegítő is leírta a tanulmányában – folytatja Eszter. Aztán elmeséli azt a bizonyos késes történetet, ami szerinte ezt az egész ügyet elindíthatta, alaptalanul.

-  Születésnapi tortát vágtunk fel. Jázmin kihúzta a fiókot és kivett onnan egy régi villát. Épp csak megszúrta vele az ujját, mégis azonnal orvoshoz vittem, ahol csak mosolyogtak rajta, mondván anyuka, ez nem seb…  Erről az esetről mesélhetett valakinek, aki ezt az ügyet továbbgondolta, továbbköltötte és megrajzolták a rémanya képét – véli Eszter.

Az édesanya véleménye szerint még az is lehet, hogy anyagi okok állnak a történtek hátterében. Mint mondja, a gyámhivatalba érkezett feljelentést megelőzően tudta meg, hogy volt párja, aki már a terhessége idején elhagyta, úgy jelentette németországi munkahelyén, mintha élettársak lennének. A papírt Eszternek alá kellett volna írnia, hogy a férfi a munkahelyétől családi támogatást kapjon.

- Nem írtam alá, és ezen összevesztünk. A 40 ezer forint gyermektartási díjat is úgy kapom meg minden hónapban, hogy közben megjegyzi, mekkora teher ez neki, miért is kellett ez a gyerek. Meg, hogy ennyi pénzből öt gyereket el lehetne tartani. Hát akkor ne vegyen fel minket felhasználva plusz juttatást, amikor még a gyerektartást is sajnálja – mondja Eszter. A nő ezt követően tudta meg, hogy Németországban, ahol a volt párja dolgozik, kiemelt szociális juttatások járnak a gyermeküket egyedül nevelő szülőknek. – Megfordult a fejemben, hogy ezért akarja, hogy elvegyék tőlem. Pénzért!  - véli.

Mondhatnánk, ugyan már, nem komoly ez az ügy, gyorsan megszüntetik majd a vizsgálatot, hiszen ha nem történt bántalmazás, az „se perc” alatt kiderül egy pszichológiai vizsgálattal… Ezt mondták Eszternek a hivatalokban is: Ugyan miért kell ebből ekkora ügyet csinálni, miért nem hagyja, hogy szépen folyjék a maga útján ez a vizsgálat. Csakhogy ez nem ilyen egyszerű. Egy édesanyának pokollá tették az éjszakáit, és már a nappalait is. Gyerekorvostól védőnőig, családi barátoktól a kórház gyermekosztályáig kilincsel, ahol csak lehet, néhány papírra vetett jó szóért, hogy valaki a jót is írja le, milyen gondos szerető anyuka ő valójában. A történtek felőrlik a fiatal nő lelkét, akárhányszor azokra az iratokra néz és elolvassa: "a családsegítő szolgálat a gyermek védelembevételére tesz javaslatot" - arcát elöntik a könnyek.

- Lehet, hogy ez csak egy vizsgálat, és a gyámhivatal úgy is a végére jár, de ki kárpótol azért a pokolért, amit addig kell megjárnom, azokért a pillanatokért, amikor felötlik bennem: elvehetik tőlem az egyetlen gyermekem! – kérdezi Eszter.

A veszprémi édesanya most vár, mert nem tehet mást. Több oldalnyi igazolást gyűjtött már össze arról, hogy jó anya és a vizsgált bántalmazásból, mulasztásokból egy sor sem igaz. Közben felveti: vajon hány édesanyával tehették már meg ugyan ezt?