Hirdetés

Azok a kemény férfiak

2016. február 15., hétfő 11:08 Írta:  Kategória: Kommentár
Azok a kemény férfiak Képünk illusztráció

Kétség sem férhet hozzá, tiszteljük, csodáljuk a határozott, kemény férfiakat. Szerintem nem csak mi nők, hanem a többi férfi is. Azokat, akik karakánul vállalják a véleményüket, akik ha kell, az erős védelmezők. De csakis azokat, akik nem csak bátrak, harcedzettek, de egyenesek is. Akiknek nem csak izmaik és hangjuk, hanem gerincük is szilárd, hajlíthatatlan. 

Ők valóban a teremtés koronái. Vannak azonban olyan férfiak, akik csak azt hiszik magukról és próbálják azt kifelé is sugározni, hogy ők felettünk állnak, épp ezért nekik mindent szabad, főleg ha jó okuk van rá. Keménykednek, berontanak egy kultúrházba, baltával csapkodnak. Valahol azt várnánk, hogy tettük után is ugyan olyan kemények, karakánok maradnak, vállalják a tettüket, nem bujkálnak, nem fenyegetőznek, és nem vetik be minden kapcsolatukat, csak azért, hogy a külvilág előtt jófiúk maradjanak.

Valahol azt várnám, hogy ha valaki volt olyan kemény fiú, hogy baltával tegyen rendet egy tinédzser buliban, akkor megőrizve gerince tartását, amikor kiderül a dolog, férfiként néz szembe a saját tetteivel. És például azt mondja: "sajnálom, elszabadult bennem az indulat. A kárt megtérítem, és őszintén bánom, hogy nem tudtam parancsolni az ösztönömnek." Akkor talán megmarad a szemünkben annak, ami volt. 

Mert valljuk be, bárkivel megeshet, hogy elszakad a cérna. Indulatból biztos mindannyian tettünk már olyat, amire nem vagyunk büszkék. Baltával csapkodni azért így is elég erős, ha megfelelő indok is van rá. Igaz a haja szála sem görbült senkinek, szóval egye fene, fogjuk rá, hogy magyarázható. Ha az illető férfi lenne, olyan kemény férfi, mint amikor baltát fogott, és legalább megpróbálná megmagyarázni. Például azzal, hogy mennyire féltette a fiát, mert a gyermeke mégis csak mindenkinek szent. Egy gyermekért egy szülő sokszor messzebbre megy, mint amit a józan ész diktál… Azt mondom, ha az illető, aki ezen eszmefuttatásra késztetett, valami ilyesmit tett volna, talán meg is értem, talán mások is. Ha nem is értenénk egyet a tettel, de azt gondolnánk, ő is csak emberből van.

De mi van akkor, ha ez nem így történik? El lehet bújni, hétvégére, meg családra hivatkozva a kényelmetlen kérdések elől, aztán hagyni, hogy csörögjön a telefon százszor egymás után – majd megunják – aztán lehet keményebb hangnemre váltani, ügyvédek mögé bújni és fenyegetőzni. Igen, ezt is lehet, meg kapcsolatokat keresni és mindent bevetni, hogy ki ne derüljön a botlás. Csak ez már egyáltalán nem férfias!

Most tört össze egy kép, és dőlt le a nimbusz. A kemény férfi, a bevállalós, hírnevét és álcáját féltő, gyáva kisfiúvá változott és minél hangosabb, annál kisebbre töpörödik.