Hirdetés

Szívdobbanás

2016. március 15., kedd 12:23 Írta:  Kategória: Kommentár
Szívdobbanás A szerző képével

A bátorságra, a jobbra, pozitív értelemben többre vágyókra és a parlamentáris Magyarország alapkövét lefektetőkre emlékezik a magyarság március 15-én világszerte. A márciusi ifjak sosem halványuló kiállása örökérvényű üzenetet hordoz magában, mely minden korban érvényes kell, hogy legyen.

Március idusa 2016-ban különösen kedves dátum lehet többeknek, hiszen hazánk lakossága hosszúra nyúlt hétvégének örvendhet. A szerencsések ezeket a napokat aktív pihenéssel, feltöltődéssel tölthetik. Lesznek, akik végre kiruccanhatnak a családjukkal, vannak, akik most kipihenhetik magukat és akadnak olyanok is, akiket meglegyintett a márciusi szellő, s tüntetőleg az utcára vonulnak, hogy meggyőződésüknek megfelelően demonstráljanak valamivel, valakikkel szemben. Mindenki eldöntheti.

Különböző sorsok és lehetőségek, valami azonban közös: mi magyarok mindnyájan Ágai Adolf, Hatala Péter, Petőfi Sándor vagy éppen Vasvári Pál (és a többiek...) utódai, ha úgy tetszik, nagyobb szóval élve, örökösei vagyunk. Szellemük arra kötelez, hogy a tőlük (is) örökölt zászlót utánuk is büszkén, hozzájuk hasonlóan a végsőkig magasban tartva kell vinnünk.

Igaz a fenti megállapítás akkor is, ha úgy is tűnik, hogy a szomszédos sorban menetelő zászlaja manapság délcegebbnek mutatkozik, mint a magyar trikolor. Abban az esetben is, ha valakik szerint ma nem dívik magasan lengetni a nemzeti színeket, s úgy is helytálló, ha mások azt vallják, hogy mostanra elmúltak azok az idők, amikor ki kell emelni egy zászlót – hiszen azok az idők sosem múlnak el. Ahogyan az embernek édesanyja, úgy szülőhazája is csak egyetlen lehet.

Március 15-e bárhol is érjen minket, ez az ünnep is csak olyan, amit belül kell éreznünk. Azzal a szívdobbanással, melyet nagy eleink érezhettek akkor, amikor mögöttük egyre-másra gyarapodott a jobb jövő reményében cselekedni sem rest tömeg azon a bizonyos, immáron történelmi jelentőségű napon 1848-ban. Nem muszájból, nem felszólításra: szívük felett kokárdával, szívükben megingathatatlan hazaszeretettel.