Hirdetés

Gyöngyösről jut eszembe

2016. máj. 26., csütörtök 16:36 Írta:  Kategória: Kommentár
Gyöngyösről jut eszembe csaladhalo.hu

Még csak néhány napja történt, de mára az egész ország hallott az egy éves Kiaráról, akit a családi harcok közepette szó szerint halálra éheztettek a szülei. Mindenki vészharangot kongat, a gyermekvédelmi törvény szigorításáról beszél. Kiara drámája mindenkiben kiverte a biztosítékot, most már mindenki megoldást követel. Bennem felmerül a kérdés, miért csak most? Hol volt a közfelháborodás az alig 6 hónapos kisfiú, Krisztián halála után? Pedig neki sem jutott szebb élet mint Kiarának, sőt …és ott minden mozzanatról tudott a családot rendszeresen látogató védőnő, mégsem történt semmi.

Egyszóval nem először bukott meg a gyermekvédelmi jelzőrendszer. De eddig a kérdést sem szabadott feszegetni. Igazából azt sem tudom biztosan, a mai napig sem, hogy a devecseri esetnek lettek-e érdemi következményei, vagy csak annyi, hogy valaki leírta egy jelentésben, hogy a városban kevés a védőnő. Ami persze igaz, és nem csak Devecserre ... A 2014-ben történtek kapcsán felmerült felelősséggel kapcsolatos kérdésekre a mai napig nem jött sehonnan érdemi, hivatalos válasz. 

Hátha valaki elfelejtette volna, idézzük fel, mi is történt 2014 augusztusában a devecseri József Attila utcában:

Az édesanya nem volt otthon, ha jól emlékszem, talán a patikába ment át valamilyen gyógyszerér a gyermekeknek. A közös nagyfiú és a két kicsi (ők már másik apától születtek) otthon maradt H. Andrással. A vád szerint egyébként a nevelőapa volt a góré a családban, nem vérszerinti gyermekeinek is ő parancsolt. Olyan drasztikus gyermeknevelési módszerei voltak, mint az ételmegvonás.

Szóval azon a tragikus napon, míg anya távol volt, a kicsi sírni kezdett, nevelőapja felkapta és jól megrázta, hogy abbahagyja. A kicsi Krisztián agya bevérzett, és a klinikai halál állapotába került, két nappal később lekapcsolták a gépekről. A gyámügyet a rendőrség értesítette a történtekről, akkor derült ki, hogy a kisfiú rövidke 6 hónapos élete alatt számtalan sérülést szenvedett: eltörtek a bordái, karja csontjai, bőrét megégették, és korábban is megrázta már apja annyira, hogy koponyaűri vérzést szenvedett. Az ügy pikantériája, hogy mindezt végignézte az anya, és a védőnő is. A vádirat szerint a főnökeinek ugyan leírta jelentéseiben, hogy a kicsi súlygyarapodása nem megfelelő és sérülések is vannak a testén, valamint a kötelező oltásokat sem kapta még meg, de ennél tovább nem ment senki. Nem indult eljárás, senki nem ment ki a családhoz környezeti tanulmányra, vagyis csak akkor, amikor a pici már halott volt.

Teljesen egyértelmű, hogy már akkor, ott, Devecserben orbitálisan nagyot hibázott a gyermekvédelmi rendszer. Hogy hol akadt el az információ, az máig talány, a lényeg, hogy a gyámhivatalhoz, vagy a rendőrséghez, akik intézkedhettek volna, csak akkor érkezett jelzés, amikor már késő volt.

Nem tudom, hogy azt a védőnőt, aki pár jelentéssel letudta az ügyet, elővették-e. Valaki megvizsgálta-e, hogy ott a védőnői szolgálatnál a vezetők, miért nem látták szükségét hogy további jelzéssel éljenek? Ezt sem tudom. Csak azt, hogy én néhány ember helyében nem tudnék reggelente a tükörbe nézni. A védőnő ugyan elkerült Devecserből, hogy hová, talány. Ahogy az is, hogy gyermekvédelmi területen maradt-e, és volt-e komolyabb retorzió a hivatalban. De azt hiszem, mindez nem is releváns. A kicsi Krisztiánt mindez már nem hozza vissza.

Eltelt két év és újabb babák haltak meg, vagy azért mert védőnők egyszerűen beletörődtek, hogy a család kizárja őket, vagy azért mert hagyta ezt a törvény. Vagy megkötött, vagy ezer sebből vérzik a gyermekvédelmi jelzőrendszer. Bármelyik is legyen, nem jó ez így. A Heves megyei országgyűlési képviselő most megoldást, törvénymódosítást sürget. Remélem őt most meghallják, még mindig jobb későn, mint soha.